Pár percig gondolkoztam egy sokkal jobb és frappánsabb címen, mint amit az oldal felajánlott nekem, de nem jutott eszembe semmi találó, így hát: Helló Világ!
Még az áldott állapotom elején gondoltam rá először, hogy indítani kellene egy blogot, pusztán önzőségből, hogy az életünk történései megmaradjanak, ezzel kiváló és talán vicces olvasmányokat generálva a belőlünk születő következő generáció részére. Aztán terhes lettem, (pár hónappal az áldott állapotot követően) és győzött a lustaság, illetve az a felismerés, hogy nem hogy más, de még én sem lennék kíváncsi a saját magamra. Aztán megszületett a csöpp új kis Élet ide a Földre, mi több, a mi addig leginkább póker partikra használt lakásunkba. Na, akkor már időm sem lett volna „írogatni”… Illetve azt hittem, hogy nem lett volna… Azóta eltelt 2,5 év, újra dolgozom, Zizi harmadannyit alszik mint régen, és mégis… Most jöttem rá, beszélgetve a már- és leendő kismama ismerőseimmel, barátnőimmel, hogy milyen jó, ha mások élményeit, bajait, az enyéimhez hasonló problémáit hallhatom/olvashatom, mert ez helyenként erősen megkönnyíti a megoldást, vagy legalábbis az ahhoz vezető utat. A következő felismerés pedig az életkoromra világított rá, miszerint nagyon-nagyon közel a harminchoz a barátaim jelentős része már, vagy hamarosan ugyanabban a „babaillatban” él, mint én. Pozitív mellékhatásként pedig az írás tényleg fennmarad, és talán az unokáim nevelésében nyújthat segítséget.:)
A babás posztok –visszaidézve az elmúlt 2,5 évet és az előtte lévő nem elhanyagolandó 9 hónapot- és a mindennapok váltják majd egymást. Szeretettel írom azoknak, akik szeretettel olvassák. Babázzunk, családozzunk, dolgozzunk együtt! Szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: