Az előzmények ismeretében, azt hiszem nem meglepő, hogy derült égből villámcsapásként ért, mikor a 30. születésnapomon és a 6. házassági évfordulónkon a Jóistentől egy pozitív terhesség tesztet kaptam ajándékba, amit remegő gyomorral és remegő kézzel szorongattam hosszú percekig, azt a rövid mondatot mantrázva magamban, hogy „ezt nem hiszem el, nem hiszem el…” Melyet az követett, hogy „most mit csináljak…?” A férjem kint játszik a gyerekkel a nappaliban és épp szülinapi ebédre készülünk… Most nem mondhatom el… Még várok, gondoltam magamban….
Megérkeztünk az étterembe, ahol majd’ egy órán keresztül csak bámultam magam elé, és nem szóltam egy szót sem… Ami valljuk be, elég fura lehet, egy téged ünneplő férjnek, aki azért vitt étterembe, hogy boldogan töltsetek el hármasban egy órát…
Hazaérve, megkérdeztem a férjemet, hogy átadjam-e a házassági évfordulós ajándékomat?
A következő percekben együtt sírtunk, együtt nevettünk és hitetlenkedtünk, hogy valóban velünk történik-e ez, miközben én mit sem sejtettem arról, hogy még aznap este, egy hatalmas meglepetés buli vár rám, aminek a mojito koktél a főszereplője…
Pár óra elteltével már az orvosnál voltam, hogy erősítse meg, vagy cáfolja amit a teszt mutat, mert ezt én nem hiszem el… Megerősítette…
Estére annyi volt a feladat, hogy csinos legyek… Azt hittem, hogy kettesben fogunk tölteni egy romantikus estét… Vacsi, pezsgő, (vagy almalé, ugyebár) gyertya, stb…
Bekötött szemmel kellett beülnöm az autóba, és az elképzelésemmel ellentétben, mikor megérkeztem, leültettek egy székre… Aztán kinyitottam a szemem, és megpillantottam a barátaimat és a családomat, koktélok, lufik, díszek társaságában… Szívem szerint kiáltottam volna egy hatalmasat, hogy hahóóóóóóó!!!!!! Babát várok!!!! Csak úgy…. A semmiből…. Na, jó, azért nem a semmiből…. 🙂
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a „csoda történt” érzés után, rámtört a pánik… Hiszen nem így terveztük… Még várni akartunk pár évet…. De kit érdekel, hiszen így esett… Ráadásul, úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga… Pedig az én drága dokim mondta anno, hogy „ha egy üzlet egyszer beindul….”… És igaza lett… Ráadásul a 30. születésnapomon… Létezik ennél csodálatosabb ajándék?
Ez a gyermek is tanítani fog…. Már most tanít… Egyelőre főként arra, hogy soha ne felejtsek el hinni a csodákban…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: