Drága Kincsem!
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Nincs már sok idő, hogy én “csak” a Te Mamád legyek és Te “csak” az én kicsi babám…
Sőt, igazából már hónapok óta nincs így… Hisz naponta többször hallod tőlem, hogy “ezt/vagy azt már nem bírok”, “kérlek segíts”, “csináld egyedül”, “már nem emelhetlek”, “vigyázz a pocakomra”, stb…
Tudd, hogy naponta érzem rossz anyának magam, vagy ezért, vagy azért… Igen… Mert van olyan, hogy Anya rosszkedvű, kialvatlan, türelmetlen, zsörtölődő, nyűgös, kedvetlen, megbántott, gondterhelt, féltékeny, fáradt, szomorú,…és még hosszan sorolhatnám…. Egyszóval: ember… De amikor rájövök, hogy épp „rossz” anya vagyok, mindig bocsánatot kérek tőled…és Te mindig megbocsátasz… És talán ez az egyik legfontosabb….hogy mindig tudjak majd bocsánatot kérni tőled… És te, mindig tudj megbocsátani…
A kezdetektől fogva tanulunk egymástól és remélem ez így lesz egészen a “végig”… Mindent megpróbálok megtanítani majd Neked… és amennyire lehet, ígérem, hogy leszek a „térdvédőd”, ha elesel… Az első és legfontosabb lecke; a szeretet…. Hogy tudj szeretni…. Mert az nem olyan egyszerű ám, ahogy tűnik… A szeretetben munka van… sok munka, tolerancia, elfogadás, könnycseppek és fájdalom…
Tudd, biztos, hogy fogsz majd haragudni rám…. Tudd, hogy azokban a pillanatokban is ugyanúgy szeretlek majd… Az is biztos, hogy sok mindenre azt fogom mondani: Nem… De ígérem, mindig elmagyarázom majd, hogy miért… Lehet, hogy néha azt érzed majd, hogy igazságtalan vagyok, vagy túl szigorú… De tudd: minden érted lesz….
…és mikor majd azt mondod, hogy hagyjalak békén, békén hagylak… De tudd, hogy csak egy szavadba, vagy csak egy tekintetbe kerül és ott termek bárhol, bármikor…
Tudd, hogy a családi élet nem mindig „habostorta”…. Aki azt állítja, hazudik…vagy nem él családban… Nem lehet mindig minden rózsaszín ködfátyol alatt… Bár lehetne, mert esküszöm, akkor Te ki sem látnál alóla… De családban élni munka… és minél többen vagyunk, annál nagyobb a feladat… De annál több szeretet is…
Tudd, hogy mikor pattanásos, hisztis, talán elviselhetetlen tini leszel és lehet, hogy naponta kívánom majd titokban, hogy újra légy önmagad én ne egy hormonoktól vezérelt kis lény…. Hiszem, hogy akkor is barátok leszünk…a legjobbak… Én nem akarom játszani a parancsolgató, okoskodó felnőttet, és cserébe remélem, hogy te sem zársz ki az életed fontos érzéseiből soha… Hiszem, hogy megbízol majd bennem és megosztod velem a félelmeidet, a kérdéseidet… Ígérem, hogy megpróbálom visszafogni magam akkor is, ha tudom, hogy nekem lesz igazam… És megpróbálom kihagyni a szótáramból, hogy: “én megmondtam”… Főleg, mert azt hiszem, hogy ennek a kifejezésnek van a világon a legkevesebb értelme és haszna…
Tudd, hogy az élet gyönyörű… de nehéz… Azt hiszem, ha könnyű lenne, nem is lehetne igazán szép… és, ha bizonyos szabályokat betartasz, nagyon boldog leszel ebben a fura, de csodás világban… Hogy mik ezek a szabályok? Még én sem tudom biztosan… Kivéve egyet: Szeress és szeretni fognak… Lásd meg mindig a szépet magad körül, és próbáld mindenben keresni a jót…
Azt hiszem, drágaságom, hogy „hiánytalan” 3,5 évet töltöttünk együtt!!!!
És most új időszámítás kezdődik, egy új kis élettel…
Még nem tudom, hogy milyen lesz… Őszintén szólva el sem tudom képzelni…. De egyet tudok… Most annyival könnyebb lesz a dolgom, hogy “Valaki” biztosan segíteni fog, hogy a húgodnak is megadhassak mindent, amit csak lehet, ami a lelkemből telik…
Azt hiszem, hogy nálad jobb segítőtársat nem is kaphattam volna az Égiektől…
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Szeretlek;
Mama
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: