Hetényi Géza Kórház…
Ebben a kórházban születtem… Itt műtöttek vakbélgyulladással 2 évesen… Ide jöttem, ha fájt valamim… Itt szültem az első gyermekem is… Soha nem volt rossz tapasztalatom…. Rengeteg “hetényis” nővért, ápolót, orvost, ismerek, tisztelek és szeretek…
Bátran állíthatom, hogy 2011-ben Zizivel szó szerint csodás három napot töltöttünk a Hetényiben… Kettesben összebújva, harmóniában… És csak most tudtam meg, hogy hihetetlen mázlim volt anno, hogy nem vitték el mellőlem automatikusan… hiszen a betöltött 37.hét első napján született, 2600 grammal, ugyanakkor 10/10-es apgárral… De ilyenkor a gyermekorvos dönt… Ki így, ki úgy… Lehet az a gyermek teljesen egészséges… A koraszülött babákért sokkal több pénz „jár (és hó’ végén született, így már nem hiányzott a statisztikából)… 3,5 éve erről még mit sem sejtettem… 3 nap után a boldogságtól a föld felett lebegve hagytunk ott a kórházat… Lövésem sem volt, hogy mi zajlik a folyosó túl oldalán… Őszintén szólva, nem is érdekelt…
10 nappal ezelőtt, kísértetiesen hasonlóan kezdődött minden… Már-már ijesztő módon… Pontosan ugyanúgy, mint Zizivel , a 37. hét első napján, hajnal 4-kor elfolyt a magzatvíz… percre pontosan úgy, mint 2011-ben… 4:44-kor indultunk a kórházba, és míg Zizi 7:00-kor bújt ki, Lencsike 22 perccel lustább volt… Ugyanakkor 250 grammal nehezebb… Még szinte kint sem volt a pocakomból, máris felsírt, és olyan gyönyörű rózsaszín volt, mint a párduc… A doktornő megnézte és megállapította, hogy minden rendben… Szopizni kezdett… Majd egyszer csak elvitték… Új orvos jött megnézni, (épp váltás volt) aki úgy döntött, hogy elviszik a koraszülött osztályra… Akkor még azt sem tudtam, hogy hol vagyok, nemhogy azt, hogy ez mit jelent… A „koráról” nincs „visszaút” az édesanya mellé… Akkor sem, ha a bébiről közben kiderül, hogy kutya baja…
Leszálltam a szülőágyról, lezuhanyoztam, és semmi mással nem törődve rohantam a folyosó túloldalára… Döbbenten néztem körbe, és nem hittem a szememnek… Mikor elhagytuk a kórházat a férjem úgy fogalmazott, hogy „ez olyan, mint egy női börtön”… Nem tévedett sokat… A társaság, (nagy része) a szagok, és még néhány „apróság” kifejezetten hasonlít… Bár még soha nem voltam női börtönben…
Szóval… Szó szerint futottam a gyerekhez, ahol egyszer ezt, másszor azt az információt kaptam… Az egyik orvos szerint tüdőgyulladással született, majd vért hányt, a másik szerint, szülés közben egy kis folyadék került a tüdejébe, amit még aznap ki is hányt… Hát, nem pont ugyanúgy hangzik a két prezentáció… Főleg egy laikus és frissen szült édesanya számára… Mindemellett a gyerek összes lelete negatív… 2,5 nap múlva, leállítják az antibiotikumot is…??? Már semmilyen kezelést nem kap, de nem lehet velem…??? Mindenki büszkén viseli a „Bababarát kórház” plecsnit…!!!???
Innentől minden a nővérkéken múlik… Ha olyan nővér van, (akiknek örökké hálás leszek) akkor szólnak minden alkalommal,(ha kéred) mikor a pici felébred, hogy szoptathasd… Ha „másmilyen”, akkor hiába könyörögsz, hogy szóljanak, sunyiban megetetik a gyereked donortejjel, hogy ne ordítson, majd a szemedbe hazudják, hogy nem adtak neki semmit… Ebben az a legszörnyűbb, hogy óhatatlanul a két minősíthetetlenül viselkedő nővérke alapján ítélik meg a többieket is, akiknek az az élete, hogy ezekre a csöpp kis babákra a legjobb tudásuk szerint vigyázzanak…
Tehát, ha nincs szerencséd, akkor itt szigorú rend van… Etetés: 7:30,10:30,13:30,16:30, stb… Ha a tied előbb lesz éhes??? Pech… Ott állsz egy állítólag steril fejőszobában, tíz olyan nővel, akinek a gyereke azért fekszik ott, hogy a vérét hígítsák a dohányzás miatt, és egyszerűen nem tudod felfogni, hogy ti most gyakorlatilag egy „kasztba” tartoztok… Állsz, állsz, amíg azt nem mondja valaki, hogy: „Jöhet anyuka”… Esküszöm, azt éreztem, hogy már csak egy sorszám hiányzott a mellkasomról…
Ja… A gyerek gyarapszik, bár mivel én akkor már 3 napja nem aludtam, nem ettem, a tej fogy… A következő napra Lencsi besárgult… Akkorra már szinte senkiben nem tudtam megbízni… A másik gyerekem is sárga volt… Sokat etettem, aztán szépen „visszafehéredett”… Azt mondták, hogy ő nagyon sárga, így infúzió vissza, gyerek meztelenül be a kék fény alá…
Íme a sárga Zizi, akivel a kutya nem foglalkozott…
…És a sárga Lencsi… ugyanazon a (4.) napon…
Természetesen, ha egy gyereknek kezelésre van szüksége, azt kezelni kell… Próbáltam így felfogni, de nem tudtam elfelejteni az első 3 napot… Igazából rájöttem, hogy egy dologgal volt az igazi probléma… A kommunikációval… Illetve annak a hiányával… Volt olyan orvos, akitől 4 mondatot hallottam összesen a 6 nap alatt: „tüdőgyulladás”, „vért hányt” „vércsere kellhet” „agykárosodása lehet”…
Kezdtem elfogadni, hogy még nem megyünk haza… Innen indult az imádkozás, hogy ki lesz az aktuális nővérke… Volt olyan éjszaka, mikor átmentem, és Lencsi keze/lába jéghideg volt… Könyörögtem, hogy kapcsolják be a hősugárzót, takarják le a kék lámpát és tegyenek valamit az ablakba, mert süvít be a szél… Akkor úgy döntöttem, hogy nem mozdulok onnan… A Lencsi mellett fekvő kisfiú 25 percet ordított (számoltam) bekakilva, éhesen, amíg a nővér kinn tömte a fejét, és néha bekiabált, hogy mindjárt jövök… Csak azon járt az agyam; hogy atya ég! Mi lenne, ha nem lennék itt?
Na, de ne csak ezen legyen a hangsúly… 10-ből 8 nővérke nem ilyen… Viszont nagyon szomorú, de ez a kettő baromi mély nyomot hagy ahhoz, hogy túlsúlyban érezd a negatívumokat… Volt persze olyan is, mikor arra érkeztem éjjel, hogy karban ringatják a kislányom… Soha nem fogom elfelejteni… KÖSZÖNÖM TÜNDI!!!!!
Próbálom úgy felfogni, hogy valamiért meg kellett történnie ennek velünk… De úgy érzem, hogy pontos magyarázatot soha nem fogok kapni… Már nem is akarok… Csak azért imádkozom, hogy Lencsi életében semmilyen nyomot ne hagyjon az a hét, ahogy a kis élete kezdődött…
Most már nincs más, csak nyugalom, béke, szeretet és harmónia…
Köszönöm!
Köszönöm! És a történetet is…
Kedves Nóri! személyesen még nem találkoztunk , nem beszéltünk , de lánykámmal ismeritek egymást.Nekem öt lányom van.Mindannyian a Hetényiben születtek.A “nagyokkal ” azt mondhatom minden rendben volt.Van egy”kicsi” aki 18 éves volt a napokban.Ő szólt , hogy olvasta a blogodat.Na , most én is elolvastam.Nem tudok megszólalni a döbbenettől , mert velünk is hasonló nagyon ronda dolgok történtek.Az én csibémet is elragadták , holott a világon semmi baja nem volt , mindössze 38 hét 1 napra született.Na és? Mondanám így 58 évesen! De akkor egy terhességi mérgezés után túl erőtlen voltam.Ennek ellenére levánszorogtam a “korára” és az én drágám azonnal odafordult hozzám.Akkor hihetetlennek tűnt ,ma már tudok , hogy nem volt az! Ami ezután következett az maga volt a borzalom! Szerettem volna kézbe venni , mesélni a testvéreiről, az édesapjáról , a kinti csodálatos Világról.Énekeltem is 🙂 persze halkan.Azóta is imádja ha simogatom és hozzám bújhat. Nem is kellett több a kedves nővérkének! Felszólított: Anyuka nem azért van itt , hogy énekelgessen , hanem azért , hogy szoptassa a gyerekét! -persze közben azt tettem :)Két napig tűrtem a hozzátáplálást , oktatást , megalázást.Akkor döntöttem: ha még egy szóval megbántanak engem vagy Katát akkor botrány lesz! Lett! Szóltam a szülészemnek-miután a 4 előző szülést is ő vezényelte le jó volt a kapcsolatunk-,elmeséltem a bánásmódot , botrányos viselkedést , kioktatást megalázást.Kata még azon az estén beköltözött hozzám és 3 nap múlva távoztunk,hiszen teljesen egészséges volt!
Azért írtam le a saját régi-régi tapasztalatomat mert megdöbbentem és felszakadtak azok a sebek amiről azt gondoltam , már nincsenek is.Kár , hogy életünk legszebb eseményeihez ezek is társulnak.
Nóri! A csajok csodásak , gyönyörűek!
Szia! Amikor ezt a cikket olvastam, szinte olyan volt mintha a saját történetemet olvasnám. Én is 2011-ben szültem az első gyermekemet a Hetényiben minden rendben volt és időben haza is jöhettünk. 2013- ban a második gyermekem születésekor ez már nem volt így. Mikor megszületett felsírt még mondták is mekkora hangja van, megmutatták szép volt. Hozzáteszem 39. hétre született 3450 gr.-mal. Betoltak a szobába várom, hogy hozzák a fiamat, de semmi a másik anyukának aki jóval utánam szült hozták a babáját és megkérdeztem a csecsemős nővért, hogy hol van az én fiam, mire közli velem, hogy adaptációs zavara van. Mondanom sem kell, hogy azt se tudtam mi az. Azonnal hívtam az ismerősömet aki utána nézet mi történt. Próbált nyugtatni, hogy csak nehezen adaptálódik a kinti környezethet ja és magzatvizet nyelt majd kap vízhajtót éa jobban lesz. 10. 31 kor született meg a fiam és délután 3 órakor jött a Dr. Nő tájékoztatni, hogy a fiam már az intenzíven van visszavették 37 hetesnek az érettségi jelei alapján, valamint fertőzése van és tüdőgyulladása is. Este jött a férjem azonnal leküldtem az intenzívre mondtam neki készítsen fotókat mikor megláttam a fiamat majdnem elájultam. csövek lógtak belőle iszonyatos volt. Másnap reggel mikor már felkelhettem ( mivel császáros voltam) lementem az intenzívre, ahol közölték velem kedvesen, hogy miért most megyek nem most van szoptatási idő és be sem engedtek, majd menjek vissza 3 óra múlva. Mikor megláttam borzasztó volt tudván , hogy szültem egy egészséges gyereket aki most ott fekszik és csövek lógnak ki belőle.A tájékoztatás hiánya nálunk is megvolt, mikor kérdeztem milyen fertőzése van minden lelete negatív, hogyan kapott tüdőgyulladást? Érdemleges választ nem kaptam “a fertőzés az zajlik” 9 napig voltunk az intenzaven plusz 3 napot a korán. Senkinek nem kívánom.
Sajnos azt mondják, hogy el fogja felejteni a baba ezeket az élményeket! Ami természetesen nem igaz, a babának a legfontosabb az lenne, hogy amikor erre a világra megérkezik az anyukája legyen az első akit megtapasztal. Ehelyett megtapasztalja a gyors fürdetést a vizsgálatokat és az ilyen körülményeket, amit nagyon szépen leírtál Nóri. Visszafogott, ugyanakkor nagyon őszinte szép szavakkal leírtad azt amit velem együtt sok anyuka megtapasztalt szülése során. Most láttam egy videót, ahol a szülésorvos és a kórház személyzete énekel a megszületett babának az orvos neve dr Carey Andrew. aki nem csak szaktudással hanem lélekkel is végzi a munkáját élő példák vannak hogy másképpen is lehet egy gyermek születését fogadni, hiszen egy nő életében és akik részt vesznek minden gyermek egy csoda! Gratulálok a gyönyörű gyermekeidért.
Szia Nóri!
Először is gratulálok a kis tündérkéhez, és nagyon sajnálom, hogy mindezeket át kellett élnetek.
Én is megéltem hasonlót és a mai napíg bennem él ez a borzalom.Harmadik gyermekem december 19-én született, no nem most hanem 28 éve 🙂 A súlya 4 500 gramm volt, de ennek ellenére , mivel kellet a pénza kórháznak ( ugye így többet hívhat le) elvitték a drágámat a koraszülöttre. A súlya és az étvágy a miatt az előírt etetési időpontok számára nem voltak jók. Két óránként nem volt még éhes négy óránként pedíg üvöltött az éhségtől 🙁 Ráadásul egy 1 800 gr-os baba volt a szobatársunk akit 40 fokban tartottak, az enyém meg kifőtt, kiütéses lett majd belázasodott. Én a kismamam szállón laktam így minden etetésre ott voltam, csak hát ezt elfelejtették ráírni fiam lapjára,és agyilag sem fogták fel, hogy IGEN ITT VAGYOK!!! mire a koraszülöttre értem már nyomták is bele üvegből a tápszert. Egyik este, egy tüneményes nővérke volt az éjszakás. Beengedett a babához és sikerült rábeszélnem, hogy vigyük át fiam egy hűvösebb szobába. Megengedte és láss csodát, a pici kiütései elhalványodtak láza lement és nyugodtan végigaludta az éjszakát, csak enni kelt fel egyszer. Másnap persze vissza kellett vinni a 40 fokba és kezdődött minden előről ( láz kiütés üvöltés) ekkor én is, és a párom is kiakad. Apa hazament a kicsi ruhájáért és közölte tüzön vizen át innen ma menekülünk! Amikor visszaért és kérte a fiát durván elküldték. Ekkor bement a koraszülött előterébe és közölte, vagy kihozzák a kicsit vagy bemegy érte.Vigyorogtak rá, hogy ugyan kedves apuka, meg sem fogja ismerni, hiszen még nem is látta. (nem mutatták meg neki hiszen a korán nem hurcolászták akkortájt monitor elé a kicsiket) Hát pech, mert karácsony estén a párom is benn volt és egy tündéri nővér( aki a hűvösebb szobát megengedte) megmutatta apának a picit, sőt még a karjaiba is vehette. Ez volt a karácsonyi ajándék <3 Szóval a párom retinájába beégett a fia arcocskája, úgyhogy igen is megismerte volna. A nővér még mindíg veszekedett hogy azonnal távozzon. Erre párom közölte, hogy a kedves nővérkét most megemeli arrébb teszi és ő pedig bemegy a fiáért és kihozza. Volt nagy ribillió és farka felvágva hozta is a nővér a kicsit és mint egy zsákot odadobta a pelenkázóra. Ekkor megjelent a főorvosasszony, aki közölte, hogy ha most elvisszük a kicsit, ha baj lesz vissza ne merjük hozni, mert kivág minket. Közöltem, hogy ha milliókat fizetne akkor sem hoznám be a fiam még mutatóba sem. SZóval hazamentünk, néhány napig kicsit melegebben ötöztettük és láss csodát evett, ivott, nagyokat aludt és mosolygott. A kórházban semmi baja nem volt, csak annyi hogy elvették az anyukájától és borzadályos számára nem megfelelő körülmények közé helyezték. Szóval Nórikám! Fel a fejjel!!! Üdvözöllek a VALÓ VILÁGBAN és a HETÉNYI-ben ami úgy látszik nem változik. Persze én is találkoztam kedves jóindulatú nővérkékkel, csak hát az ritka mint a fehér holló. Midnyájatoknak sok boldogságot, erőt, egészséget és sok sok örömöt kívánok.