Pont 1 éve nem került bejegyzés az oldalra, aminek legfőbb oka, hogy az idei Anyák Napja már duplán csal könnyet a szemembe. Pont annyival kevesebb az időm, amennyivel több a gyerekem. Tehát duplája. Szóval fele. 🙂
Azon kaptam magam, hogy napok óta csak nézem a lányaimat… Ahogy játszanak, kacagnak, végzik a dolgukat, és nem is hederítenek rám… Egészen addig, amíg meg nem ütik magukat, el nem szomorodnak, vagy álmosodnak… Akkor jön a varázsszó: Mama! Aki abban a pillanatban mindent elhajít, mindent elfelejt, amivel addig foglalkozott, és suhan…
Azt mondják, hogy az édesanyákat mindennap ünnepelni kell, én mégis úgy érzem, ezen az egy napon az elmúlt év összes „Mamája” a fülembe cseng… Mert édesanya vagyok… Ez a főállásom, és ez még egy jó darabig így is marad… Ez kívánja a leghosszabb munkaidőt… Napi 24 órát, heti hét napon… Legalábbis ami az aggodalmat illeti…És ez az a beosztás, ahol legtöbb a pozitív visszajelzés, és az érzés, hogy pótolhatatlan vagyok… Hisz’ engem hívnak úgy: Mama!
És igen, van, hogy türelmetlen vagyok, esetleg ok nélkül kiabálok, vagy épp este azzal a gondolattal fekszem le, hogy ma nem foglalkoztam velük eleget. Olyan is van, hogy azt kívánom, bár teleportálhatnék valahova, ahol csend van és nyugalom…
Olyan is van, mikor hazafelé sétálva az oviból a két gyerekkel, -akik közül- az egyiket tolom, a másikat pedig a karomban cipelem rollerestől mert feltörte a cipő a lábát, az út felénél, hátamon csurgó izzadsággal azt érzem, hogy már soha többé nem lehetek „önmagam”, soha többé nem csinálhatom azt amihez épp kedvem “szottyan”… Aztán hazaérünk és megkapom a világ leghálásabb tekintetét, amiért kilométereken át tartottam a karomban és rájövök, hogy…
…egész életemben erre vágytam… És hálás vagyok, hogy megadatott; én lehetek aki átöleli Őket és Ők azok akik átölelnek engem…
Olyan gyerekeim vannak, amilyenekre világ életemben vágytam… Tökéletesek… Nekem…
Édesanyák, Anyukák, Mamák, Nagyik!
Legyünk büszkék rá, hogy ez a hivatásunk!
Legyünk büszkék rá, hogy ez a Mi Napunk!
Áldott Anyák Napját Mindenkinek!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: