1.0Zizivel és Lencsivel az élet.... Szép...https://azeletszep.cafeblog.huBarabás Nórihttps://azeletszep.cafeblog.hu/author/barabas-szigligetigmail-com/<p style="text-align: justify">Nem vagyok könnyű eset… Már kicsi gyerekként sem voltam az… Mindig tudtam mit akarok és ahhoz ragaszkodtam is… Mindig… Egy ilyen gyerekkel nem egyszerű… Bár talán nem is olyan nehéz…</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/Nóri.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-217" src="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/Nóri-201x300.jpg" alt="Nóri" width="201" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify">Először is köszönöm, hogy hagytad; az legyek, aki akarok… Még, ha ez nem is volt mindig teljesen tudatos,- mert talán néha egyszerűbb hagyni folyni a folyót, mint terelni-  mégis a Te lazaságod kellett ahhoz, hogy önálló legyek, mindig a talpamra essek és higgyem, hogy bármit is találok ki, azt véghez tudom vinni…</p> <p style="text-align: justify">Köszönöm, hogy nem csak a „divatot” hagytad hogy kövessem, (bár más választásod nem is lett volna) hanem az épp aktuális koromhoz kötött abszurdumokat is - ha nem is szó nélkül de - tűrted… Mikor átjavítottam az ellenőrzőben az 1-est 4-esre (az 5-ös túl direkt lett volna), vagy mikor tűvel átszúrtam az orrom, hogy tegyek bele egy karikát, vagy felfedezted az első tetoválásom, vagy mikor azt mondtam , hogy Virágnál alszom, de helyette discoba mentünk....Arra már nem is reagáltál, (pedig így utólag talán jobb lett volna) :) mikor egyik nap fekete volt a hajam, másnap szőke, két hét múlva pedig piros... vagy mikor az érettségi közepén elköltöztem otthonról, mert szerelmes lettem, vagy …. Hú de sokáig folytathatnám a sort… Mindent elfogadtál… Vagy inkább beletörődtél… De soha nem bántottál a hülyeségeim miatt….</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/IMG_3100.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-219" src="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/IMG_3100-300x150.jpg" alt="IMG_3100" width="300" height="150" /></a></p> <p style="text-align: justify">Köszönöm, hogy mindig a Barátom voltál, aki simogatta a fejem, mikor szerelmi bánatomban azt hittem, hogy vége a világnak, vagy aki a lánybúcsúmon tölcsérrel töltötte a "mojitót" a számba...</p> <p style="text-align: justify">Neked már nincs itt az Anyukád, és ezzel együtt Nekem sincs itt a Mamikám, aki egyszerre volt a mi ANYUKÁNK… Nap, mint nap érezzük magunk körül, de az a sok jóság, szépség, kedvesség és báj, amit tanítani nem lehet, akkor lenne az igazi, ha fizikailag is éreznénk…</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/image1-7.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-223" src="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/image1-7-225x300.jpg" alt="image1 (7)" width="225" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify">Ha látta volna, hogy, csak lett belőlem „valami”, ha ott lett volna az esküvőmön, ha ismerné a férjem, (aki pont olyan érzékeny, mint Ő volt) és legfőképp, ha találkozhatott volna a lányaimmal... Ezek mindennél többet jelentettek volna…  Aztán mindig rájövök, hogy így kellett lennie… Hiszen a lányom ugyanaz a „Szöszi” jóság, mint Ő volt… Akit Isten szeret, az előtt, ha bezárja az ajtót, kinyit egy ablakot… És ma, amikor ottmaradt a lányom nálad (mert Nagyinál a legjobb)… Tudtam, hogy Ő neked az ABLAK… És nekem is...nap, mint nap…</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/IMG_1107.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-218" src="https://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/IMG_1107-224x300.jpg" alt="IMG_1107" width="224" height="300" /></a></p> <p style="text-align: justify">Köszönöm, hogy –bár nem a fejkendős, otthonülős, mindennap főzős nagyi vagy- a lányomat tanítod, szórakoztatod, mesélsz neki, ha kell vigasztalod, szeretgeted… Engeded, hogy egye a nyers tésztát sütés közben, só-liszt gyurmából dobókockát gyártasz, ha nincs a társashoz, órákig bábozol ha kell, különböző fiktív hősöknek álcázva magad , századszor is töltesz vizet a locsolókannába, amihez nekem a huszadik után már nincs türelmem…</p> <p style="text-align: justify">És tudod mit?  Én is ilyen nagyija szeretnék lenni a lányaim lányainak…</p> <p style="text-align: justify"> </p> <p style="text-align: justify"> </p>richhttps://azeletszep.cafeblog.hu/files/2015/05/image1-6-150x150.jpg150150