Pont 1 éve nem került bejegyzés az oldalra, aminek legfőbb oka, hogy az idei Anyák Napja már duplán csal könnyet a szemembe. Pont annyival kevesebb az időm, amennyivel több a gyerekem. Tehát duplája. Szóval fele. 🙂 Azon kaptam magam, hogy napok óta csak nézem a lányaimat… Ahogy játszanak, kacagnak, végzik a dolgukat, és nem is… Tovább »
A legszebb szó: Mama!
Pont 1 éve nem került bejegyzés az oldalra, aminek legfőbb oka, hogy az idei Anyák Napja már duplán csal könnyet a szemembe. Pont annyival kevesebb az időm, amennyivel több a gyerekem. Tehát duplája. Szóval fele. 🙂 Azon kaptam magam, hogy napok óta csak nézem a lányaimat… Ahogy játszanak, kacagnak, végzik a dolgukat, és nem is… Tovább »
Drága Kincsem! Köszönöm, hogy vagy nekem! Nincs már sok idő, hogy én “csak” a Te Mamád legyek és Te “csak” az én kicsi babám… Sőt, igazából már hónapok óta nincs így… Hisz naponta többször hallod tőlem, hogy “ezt/vagy azt már nem bírok”, “kérlek segíts”, “csináld egyedül”, “már nem emelhetlek”, “vigyázz a pocakomra”, stb…… 
Így a harmadik trimeszterbe lépve, egyre erősebben tör rám az érzés, miszerint a visszaszámlálás lassan elindul… Annak a bébinek hamarosan ki kell jönnie onnan, ahol most még olyan jól érzi magát… Amikor megtudtam, hogy ismét várandós vagyok, akkor egy pillanatra belém nyílalt az érzés; most már tuti, hogy még egyszer szülnöm kell… De akkor még… 
A lányom ma azt mondta, hogy, ha legközelebb megszületik, madár szeretne lenni…. Mikor a pocakomban volt, még nem tudtam, hogy mennyit fogok tanulni Tőle… Pedig sejthettem volna… Minden egyes mozzanata tanítás volt, az első pillanattól… Beleértve a nyíló méhszájat, a több hetes kényszerfekvést és nem utolsó sorban a szülést… A megérkezése után viszont már egyértelműek… 
Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet ország-világ elé tárni azt a belső ügyet, ami évekig a féltve őrzött titkunk volt. Mára bizonyossá vált, hogy jól tettem, mert azt a célt is elértem vele, amire vágytam. Sok kedves üzenetet, történetet és kérdést kaptam azóta erről a témáról, ezért úgy érzem, hogy még egy bejegyzést érdemel…. 
Ismét egy olyan téma, amiről megoszlanak a vélemények és a szokások. Azt olvastam, hogy 50-100 évvel ezelőtt a gyerekek 90%-a már 1-2 éves kora között szobatiszta lett, mert annyira kényelmetlenek voltak az akkoriban használt „pelusok”, hogy a kisdedek jobbnak látták, ha minél hamarabb megszabadulnak tőlük. Ma ez már nincs így… A pelenkák kényelmesek, praktikusak és… 
Meggyőződésem, hogy a cumizás egy függőség… Olyan, mint a cigi, az alkohol, vagy a drog… Jó, lehet, hogy túlzok, de, hogy függést okoz az biztos… Zizi születés óta cumizik… Tudatos döntés volt… nem Ő kérte, mi adtuk… A szüleim, még a Spock könyv alapján cselekedtek, -aki egyértelműen elítélte a cumit- így én az ujjamat szoptam… 
Egyszer már írtam arról, hogy rengeteg dolog van a gyerek körül, amit mindenki másképp csinál… Épp azért, mert mind mások vagyunk, és ez így van jól… De az nincs jól, hogy ítélkezünk mások fölött, mikor többnyire a pontos okát sem tudjuk, hogy az illető, mit miért csinál…. Ilyen például a szoptatás kérdése… Lassan olyan, mint… 
Összesen egy „kismamaokító” könyvet olvastam el várandósan. Tudatosan csak egyet. A Suttogót. A legjobb döntés volt… Számomra… Megfogadtam, hogy ezen kívül minden okos tanácsot meghallgatok, aztán pedig úgy csinálom, ahogy én érzem jónak. Életemben először úgy éreztem, hogy én dönthetek… Mindenben… Persze ezzel együtt minden felelősség is az enyém. És ez jó érzés. Tőlem függ… 
Tekintettel az előzményekre gyakorlatilag felért egy csodával, mikor két csík jelent meg a terhességi teszten. Február 8. volt, soha nem felejtem el… A férjem kedvencét főztem vacsorára és együtt ünnepeltünk… Abban az örömmámoros pár napban szinte mindent végigpörgettem a fejemben… Mikor fog születni… Milyen idő lesz akkor…mi lesz a horoszkópja… a neve… (bár azt már… 
Nagyon korán tudtam, hogy fiatalon anyuka szeretnék lenni… Emlékszem 20 éves sem voltam, mikor még csak jártam egy fiúval, akiről persze –mint mindről- azt hittem, hogy a férjem lesz, és az egyik hónapban nem jött meg, amit már nagyon vártam… A kapcsolatunk már nem volt jó, tudtam, hogy vége lesz, de mégis hihetetlen boldogság fogott… 
Pár percig gondolkoztam egy sokkal jobb és frappánsabb címen, mint amit az oldal felajánlott nekem, de nem jutott eszembe semmi találó, így hát: Helló Világ! Még az áldott állapotom elején gondoltam rá először, hogy indítani kellene egy blogot, pusztán önzőségből, hogy az életünk történései megmaradjanak, ezzel kiváló és talán vicces olvasmányokat generálva a belőlünk születő… 